Egy nyugodt reggel…napelem pályázat

Nem is emlékszem, hogy mikor voltunk utoljára gyerekek nélkül. Persze nagyon szeretem őket, és örülök hogy vannak, de be kell hogy valljam, sokszor az agyamra mennek. Azt gondolom ez minden szülővel ugyan így van. Veled is?coffee-563800_640

A gyerekek

Talán azt mondhatjuk hogy az emberek nagy többsége vágyik arra, hogy gyermeke szülessen, és családot alapítson. Szerencsésnek mondhatom magamat, mert az első teherbeesés után tudtam, hogy nekem lehet gyermekem. Abba nem szeretnék belemenni, hogy mit is érezhetnek azok, akiknek nem adatik ez meg.

Szóval amikor nagyon mérges vagyok… ez manapság egyre többször előfordul, akkor mindig eszembe jut, hogy nem a gyermek akarta hogy világra jöjjön, hanem mi akartuk ezt. Szóval azért sok esetben van lelkiismeretfurdalásom az miatt amikor veszekszem velük, de persze mindezt azért mert azt akarom, hogy jó emberek legyenek. Na persze ezt nem lehet elmagyarázni egy gyereknek sem, hiszen nem akarják megérteni.
Emlékszem, sőt mindenki emlékszik a saját gyerek korára, hogy milyen is volt, amikor a felnőttek beszéltek, vagy éppen papoltak valamiről. Utáltam, és gondolom az án gyermekeim is gondolom most utálnak ez miatt. Persze ilyen az élet, és mindenki túléli ezt az időszakot is.

Emlékszem a minap olvastam egy nagyon jó cikket az interneten a kamasz korról, és hogy ki hogyan éli meg. Valami olyasmi volt benne, hogy azért kaptuk a csemeténk első 13 évét, hogy megszeressük, mert az utána levő időszakban erre szükségünk is lesz, hogy ne akarjuk agyon csapni. Be kell hogy valljam, amióta elolvastam, folyton eszembe jut ez a dolog, és hogy mennyire igaz ez.

A családunk

15 éves a lányom, és 13 a fiam. Mondanom sem kell hogy a leideálisabb korban vannak. Minden reggel eszembe jut, hogy ne akarjam agyon csapni őket, amikor a fürdőszobán veszekednek, vagy mondjuk éppen azon, hogy ki akart először önteni a tejes dobozból… Az élet nagy gondjai.
Eleinte még annyira nem vettem fel, és szép szóval próbálkoztam, de ma már minden napossá váltak a veszekedéseik. Andi barátnőmtől kértem tanácsot, hogy mondjon valamit, mert azt hiszem, hogy egy kanál vízben meg tudnám őket folytani. Persze a ő válasza csak annyi volt, hogy tudod hányszor gondoltam én is erre?. Na ezzel azért meg nem nyugtatott mondanom sem kell. Még pár év ebből, gondoltam én, és tuti hogy nekimegyek a falnak.

Régi szép emlékek

Sokszor eszembe jut, hogy milyen is volt még amikor kettesben voltunk a férjemmel. Mikor volt időnk arra, hogy nyugodtam kettesben megreggelizzünk… Gondolom te is tudod, hogy miről beszélek.

Persze eleinte én sem akartam a gyerekek nélkül semmit csinálni, és sehova sem menni. Ma már azért sokszor jól esik, ha végre egy kicsit kettesben lehetünk, még ha csak egy kávéra is. Azt hiszem egy idő után az ember vágyik vissza a romantikához, s hogy újra egymásra találjon a párjával.

Hogy ma mire van időm? Arra hogy egy kávét gyorsan megigyak egymagam, mert mire oda eljutok, már mindenki elment otthonról, kiveszekedték magukat, a reggeli maradványokat elpakolom, és ha van még egy szabad 10 percem, akkor beleolvasok az újságba is. Ha találok valami érdekeset, mire nincs időm, mint a múltkor is a napelem pályázat amire manapság egyre nagyobb az igény… akkor elviszem magammal az újságot, hátha várakozás közben, valamikor lesz lehetőségem arra, hogy elolvassam.