Ápoljuk az ajkainkat, de ne vezetés közben!

Nyaranta azzal keresek egy kis pénzt, hogy autókat mosok. Pár éve, mikor a szomszéd bácsi panaszkodott, hogy mennyire nem szeret eljárni az autójával a mosóba, és ott szerencsétlenkedni (így mondta) a slaggal, felajánlottam, hogy szívesen megteszem helyette.

A hírem pedig elterjedt, hamarosan az egész utca összes idős vagy lusta lakója engem kért meg, hogy vigyem el a mosóba az autójukat, és varázsoljam tisztává. Szívesen csináltam, mert velük ellenben nekem nem tűnt ez nagy dolognak, pláne ha még pénzt is kapok érte. Szóval autózgattam rendszeresen, és a kézi autómosóban magam végeztem az egészet. Az egész nem tart tovább húsz percnél szerintem. Mármint maga a mosás. Az oda és vissza úttal együtt van fél óra is.

Egyik ilyen alkalommal a legjobb barátnőm is eljött velem, mert kitudja, talán épp halálra ette az unalom otthon, és azt mondta, ő inkább kocsit most velem egész nap, mintsem otthon üljön a szobában a gép előtt.

Épp egy idős házaspár Suzukiját vittük a mosóba, vagyis pontosan már hazafelé, mert végeztünk, amikor rám nézett és teljesen ledöbbent, hogy mennyire cserepesek az ajkaim. Én azt mondtam, hogy hát nem tudok, mit kezdeni vele, alig van időm inni vagy ilyesmire, kiszáradok. Erre előkapta a saját ajakápolóját, és hosszasan kezdte ecsetelni, hogy márpedig egy lánynak egyáltalán nem szabad ilyen ajkakkal mutatkoznia. És elmagyarázta, hogy az ő ajakápolója miért is a legjobb. Jól kenhető és természetes anyagokból készült – mondta. Narancsos-citromos illatú, amit egyszerűen muszáj kipróbálni. Majd Omega zsírsavakról meg Isten tudja miről kezdett beszélni, amiért csak ajánlani tudja ezt az ajakírt. Én meg próbáltam volna a vezetésre koncentrálni, de ő csak hajtogatta, hogy amúgy meg olcsó is, szóval vegyek már. Sőt, ha nem hiszek neki, próbáljam ki azonnal az övét.

Hiába visszakoztam, hogy jó, majd ha hazaértünk, azt mondta, ez nem várhat tovább, amúgy is a lehúzott ablakok miatt a huzattól csak még inkább kiszáradnak az ajkaim. Én hülye, amint elfogadtam, és nekiálltam kenegetni az ajkam, nem vettem észre, hogy egyenesen egy pocsolya felé tartok, ami a tegnap esti esőzésből maradt ott. Teli gázzal belehajtottam, és tiszta sár lett a kocsi oldala. Úgyhogy indulhattam vissza a mosó felé, és a tisztításért kapott pénzt el is költhettem a második mosásra.

Barátnőm meg csak röhögött, mert szerinte megérte. Kicserepesedett ajkakkal nem lehet autót vezetni – mondta. Nekem meg be kellett látnom, hogy egyébként igaza volt. Az az ajakápoló teljesen megnyugtatta az ajkaimat. Azóta is olyat használok. Persze szigorúan nem vezetés közben.