Aki még egy tragédia után is a sebesség megszállottja, annak való a motoros bőrdzseki!

Aki nem ismerné barátom történetét, aki 16 éves en lett árva, egy szörnyű autóbaleset után, amit egy részeg társaság okozott, akik egy discoból tartottak hazafelé, annak elmesélem most.

Nyaralásról tartottak haza, egy kis kitérővel, mert szeretett a család autókázni. Hátul két 10 év alatti kisgyerek, egy fiú és egy kis lány és persze cimborám, akkor még a maga 16 éves korával. Elől ültek a szülők, akik felváltva vezettek, amikor az egyik kezdett fáradni, a másik átvette a kormányt. Nem száguldoztak, betartottak minden táblát, hiszen nem akarták a gyerekeket veszélybe sodorni, nem siettek sehová. Horvátországból jöttek hazafelé és már magyar földön voltak, úgy 70 kilométerre a lakhelyüktől, amikor hirtelen egy beláthatatlan kanyarban frontálisan ütköztek másik járművel. Elég nagy sebességű volt a másik kocsi, így mindenki vagy a helyszínen életét vesztette, vagy a kórházban, kivéve a barátomat, Karcsit. 2 hétig volt kómában, és miután magához tért és elújságoltam neki a történteket, szívesen vissza esett volna még az előző vegetatív állapotába azt mondta…

Meg is értem, felkelni egy hosszú álomból, egy ilyen borzalmas hírre, felettébb kellemetlen lehet. A nagyszülőkhöz került, de nem élt sokat velük, mert, ahogy nagykorú lett és leérettségizett, átvette a céget, amit az apjáé volt és mindenki csodálkozására, felvirágoztatta. Hirtelen felnőtt lett, az árván maradt fiú, aki nagyon jól intézte a hétköznapi ügyeit. Nem beszélt sokat az eset óta, inkább cselekedett.

Amin meglepődtem, hogy fél év után, mikor már egészen elsajátította a kisvállalkozói életformát, vett egy kétkerekűt és azt mondta motorozni fog. Pontosabban, úgy fogalmazott, hogy inkább motorozik és hal meg egyedül, mint valakit szállítson kocsival és úgy történjen tragédia. Azt hozzá kell még tennem, hogy autóba a szerencsétlenség után nem is ült és nem is fog ülni. Mindenhova motorral jár, ha nagyobb távot kell megtenni.

Ebből adódóan, nagyon szereti a motor témakörét, bütykölni a gépet, hosszú túrákra menni és ruházatot vásárolni. Ahogy említettem már nem túl beszédes, de velem mindig megosztja, mik a közeli tervei motorozás terén, másba nem avat be, csak a hobbijába, ami talán már az élete is lett. Én természetesen szívesen hallgatom, hiszen örülök, hogy legalább velem ennyit kommunikál, ráadásul mindig nagyon fain dolgokat mutat.

Van egy kedvenc márkája, amiről ha jól tudom, akkor teljesen magyar. Mindig ezekről a Sixgear termékekről küld linket, hogy nézzem meg, mivel újítottak, mit fog a közeljövőben megvásárolni. A legutóbb például, motoros dzseki volt a porondon. Több napja rágódik rajta, mert nem tud választani 2 közül. Amikor bemutatta nekem a csúcsminőségű termékeket, elsőre nagyon különbséget se láttam rajtuk, csak a leírásukban, ami igen lényegre törő és hasznos, abban figyeltem fel a különbségekre. Az egyiket inkább túrákhoz ajánlják, a másikat pedig inkább a mindennapokra. Úgy próbáltam segíteni Karcsinak, hogy rákérdeztem, mire használná őket, azaz pontosabban mikor. Mint kiderült, mind a két eshetőség játszik, ezért nem maradt más megoldás, mint, mind a két dzsekit megvette!

Azt hozzá kell tennem, hogy az új dzseki vételben az is szerepet játszott, hogy az előzőt kiszakította, egy kisebb baleset miatt. Csodálom ezt a srácot, hogy ennyi szerencsétlenség az utakon és még mindig nem ment el a kedve és újra és újra, felül a nyeregbe. Lehet már úgy volt az első és egyben legnagyobb baleset után, hogy már minden mindegy és félelem nélkül él. Mindenesetre én támogatom mindenben, és ha szüksége van rá, én itt leszek neki segítségnek!